| Fogalmam sincs, miért oly könnyű a bánatot, a gondot és a szomorúságot leírni, s miért nem találjuk a szavakat, ha a boldogságról akarunk beszámolni. Talán mert az alapjában véve inkább reményre, mint reménytelenségre hajló ember úgy tekint a boldogságra is, mint a jó egészségre: ha megvan, nincs mit mondani róla, hiszen ez a természetes állapot, a szerelmi bánat viszont egyfajta betegség, amely mindig magyarázatra szorul. |
