|
Blaise Pascal idézetek
| Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös; és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz. |  | | |
| A szerelemben a legnagyobb bölcsesség, hogy tudjunk várni. |  | | |
| Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad. |  | | |
| Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról. |  | | |
| Mitől van az, hogy a sánta ember nem bosszant fel bennünket, holott a sántító elme felingerel? Azért, mert a sánta ember elismeri, hogy mi járunk egyenesen, a sántikáló észjárás viszont azt állítja, hogy mi sántítunk; különben szánakoznánk, nem pedig bosszankodnánk rajta. |  | | |
| Ha megszoktuk, hogy helytelen okokkal magyarázzunk természeti jelenségeket, nem akarjuk elfogadni a helyeseket, hiába fedezik fel őket. |  | | |
| Amikor túlságosan gyorsan vagy túlságosan lassan olvas az ember, nem ért semmit. |  | | |
| Könnyebb elviselni a halált, ha nem gondolunk rá, mint a gondolatát, még ha nem fenyeget is bennünket veszély. |  | | |
| Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség. |  | | |
| Még ha nem fűződik is valakinek érdeke ahhoz, amit mond, nem szabad biztosan arra következtetnünk belőle, hogy egyáltalán nem hazudik; mert vannak olyan emberek is, akik egyszerűen kedvtelésből hazudnak. |  | | |
Tetszenek az idézetek? Oszd meg őket iWiWen! Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|