|
Dalszövegek
Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!
Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap,
Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad! |   | | |
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban. | | | | |
Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. | | | | |
Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, és mégis
Az vagyok, akinek engem látsz. | | | | |
Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok,
A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot. | | | | |
Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert. | | | | |
Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát. | | | | |
| Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt. | | | | |
| A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben. | | | | |
| A szeretet boldogságában nem érzünk félelmet vagy rettegést, nem csak létezünk, elkezdünk élni. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
