|
Idézetek az életről
| Engem nem érdekel, hogyan éltek az emberek hajdanában. Azt mondjátok meg, most hogy kell élni! |  | | |
| Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt. |  | | |
| Olykor egy evezőcsapással jobbra vagy balra kanyarodhatsz, de mindig csak az ár iránt. |  | | |
| Az emberek egymásért születtek. |  | | |
| Amit nem értesz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő; így lesz az élet számodra könnyű. |  | | |
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány,
Mind mily vakon rohan a hóbortja után! |  | | |
| Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat. |  | | |
| A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas. |  | | |
| Az élet teljes érzése a halál tudatának pillanatában kezdődik... Minden egyéb addig csak eszközöcske, tehetetlen játék. |  | | |
| Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni. |  | | |
Tetszenek az idézetek? Oszd meg őket iWiWen! Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|