|
Franz Kafka idézetek
| A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út. |   | | |
| A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres. | | | | |
| Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj. | | | | |
| Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek. | | | | |
| Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe. | | | | |
| Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ. | | | | |
| Az ember lénye, mely alapjában véve könnyelmű, szálló porfelhő természetű, nem tűr megkötéseket; ha magát kötözi meg, hamarosan őrült mód kezdi tépni majd kötelékeit, falat, láncokat és önmagát a szélrózsa minden irányába szórva szét. | | | | |
| Az ember soha nem elégedhet meg annyival, hogy tudja, mi jó, s mi rossz. Törekednie kell arra is, hogy aszerint cselekedjék. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
