Gárdonyi Géza idézetek

Nem mindig az a szegény ember, aki nádfödeles házban lakik s kenyeret ebédel. Mindig szegényebb az, aki (ha nagyságos és méltóságos vagy akár excellenciás úr is) olyan dolgot dolgozni kénytelen, amit maga kedvéből nem dolgozna.

Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell. Aki giliszta módjára csúszkál az emberek között, minduntalan rátaposnak.

Egy óra hosszánál tovább időzni valahol már nem látogatás, hanem tanyázás.

Az életet többnyire azért hibázzák el az emberek, mert azt tartják, hogy ez a Föld a világ.

Minden adósság rablánc a nyakadon - a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom. Csak egy adósság az, amely nem köt, hanem ha kötött voltál is, megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel - ha a gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.

A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.

Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.

Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között...

Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak limlom. Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe.

A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik pénz fogytával. Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.
	Földre néző szem

Előző oldal

1 2