|
Idézetek a halálról
| Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni. |   | | |
| Semmi sem volna úgy elmulni, hogy az ember után ne maradjon semmi. | | | | |
| Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke. | | | | |
| A szerelem titka mélyebb, mint a halálé. | | | | |
| Az élet nem olyan, hogy panaszkodnunk kellene, amikor számunkra vagy egy szerettünk számára eljön a vég. Inkább elégedetten tekintsünk vissza a végén, ha bátran és tisztességesen végigcsináltuk. | | | | |
| Az élőknek méltányossággal tartozunk, a holtaknak csak az igazsággal. | | | | |
| A halál nem a legrosszabb, ami halandóval történhet, nem, a halál egyáltalán nem "rossz": a halál semmilyen. Haljunk meg, ha kell, emberi módon, tehát méltósággal és kapkodás, sivalkodás nélkül. | | | | |
| Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? | | | | |
| Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. | | | | |
Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak limlom.
Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
