|
Idézetek a halálról
| Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet. |   | | |
| A halálod még nem bizonyítja, hogy éltél. | | | | |
| Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér. | | | | |
De hová juték? hisz örömünnep van ma...
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én - zárkozván magamba -
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem! | | | Névnapi gondolatok c. vers
| |
Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát. | | | | |
| Légy bár rengeteg föld ura, és birtokolj végtelen sok mérő rétet, holtan be kell érned három-négy rőfnyivel. | | | | |
| A halál a menekülőt is utoléri. | | | | |
| Közel az idő, mikor mindent elfeledsz; közel az idő, mikor téged minden elfeled. | | | | |
| Minden csak egy napig tart: a magasztalás éppúgy, mint a magasztalás tárgya. | | | | |
| Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni: a kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
