|
Idézetek a halálról
| A napba és a halálba nem lehet belenézni. |   | | |
| Létünk és művünk a halálé! | | | | |
| Édes és dicső meghalni a hazáért. | | | | |
| Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb... | | | | |
Meg nem halhatok én. Azt, ami bennem a jobb,
Sir se födheti már: átnövök az Időn... | | | | |
Látod mely rövid mulandó ez világ.
Elmúlik higyjed mint szinte az virág,
Mert nincsen benne állandóság,
Folyása néki állhatatlanság. | | | | |
| Kérjed az isteneket, hogy élted végét széppé tegyék. | | | | |
| Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy. | | | (Zsolt. 23,4)
Károli Gáspár fordítása | |
| Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik. | | | | |
Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és e bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,
s az bírta volna még. De megszökött a test,
szived megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap felett... | | | Nem bírta hát... c. vers (Dési Huber István emlékére)
| |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
