|
Idézetek a halálról
| Egyszerűen lemondtam az örök életről, amely amúgy sem volt az enyém. Hátat fordítottam annak a beugratós játéknak, amellyel az istenek szórakoznak égi cirkuszukban. Nem érdekel többé melyik kő alatt bukkanok rá a hallatatlanság bal szemére. Nincs rá szükségem. Enyém a perc, s ez éppen elég. |  | Kozmikus főnyeremény
| |
| A letűnt személyiség nem hasonlítható-e a letűnt másodperchez, amelyet csupán megközelíthetünk, de igazán sohasem idézhetünk vissza? |  | Kozmikus főnyeremény
| |
| Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet. |  | | |
| A halálod még nem bizonyítja, hogy éltél. |  | | |
| Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér. |  | | |
De hová juték? hisz örömünnep van ma...
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én - zárkozván magamba -
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem! |  | Névnapi gondolatok c. vers
| |
Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát. |  | | |
| Légy bár rengeteg föld ura, és birtokolj végtelen sok mérő rétet, holtan be kell érned három-négy rőfnyivel. |  | | |
| A halál a menekülőt is utoléri. |  | | |
| Közel az idő, mikor mindent elfeledsz; közel az idő, mikor téged minden elfeled. |  | | |
Tetszenek az idézetek? Oszd meg őket iWiWen! Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|