Michel de Montaigne idézetek

A természet mindig sikerültebb törvényeket szerkeszt, mint az emberek...

A makacs és tüzes vélemény az ostobaság legbiztosabb jele; van-e magabiztosabb, határozottabb, önteltebb, szemlélődőbb, komolyabb és méltóságteljesebb lény, mint a szamár?

Ünnepelem és becézem az igazságot, bárki kezéből kapom; alighogy felbukkan a látóhatáron, már el is hajigálom legyőzött fegyvereimet, és vígan megadom magam néki...

A szerelmi házasságok gyorsan romlanak. A házasságot megbízhatóbb és teherbíróbb alapra kell építeni, mint a szerelem; az üteme is óvatosabb. A szerelem sistergő hőfokát nem bírja el...

Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink sem lehetnek oly rondák, mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket.

A létezéssel semmi kapcsolatunk nincs, hiszen minden ember születés és halál között lebeg, s csak homályos látszat és árnykép; bizonytalan s ingatag jelbeszédét, melyet a homályból küld, alig lehet felfogni. Ha meg akarnád markolni lényegét, úgy jársz, mint a vízzel: szétcsorog, minél szorosabban préseled.

A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték.

A szokás elhomályosítja a dolgok igazi arcát...

A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket.

Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk.
	Gábor György fordítása