|
Moliére idézetek
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány,
Mind mily vakon rohan a hóbortja után! |   | | |
Túl őszinte vagyok? Ez a természetem:
Az van a nyelvemen, ami a szívemen. | | | | |
Hasonlítani ha vágyunk valakihez,
Csak szebbik oldala csábítson, a nemes.
Az még nem példakép, ha valakit a többi
Mondjuk az orrfuvás terén akar követni. | | | | |
Légy őszinte és csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. | | | | |
Igaz, hogy tiltva van egynémely élvezet,
De alkudozni az Istennel is lehet,
Mert fontos tudomány s a szükséglet hatása
A lelkiismeret kellő kitágítása. | | | | |
Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen... | | | | |
Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig. | | | | |
| Az ébredő vonzalom, bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele és a szerelem minden boldogsága a változásban van. | | | | |
| Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. | | | | |
| Akit megértenek, ammár szépen beszél. Az a sok csűrt-csavart szólás semmit sem ér. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
