|
Örkény István idézetek
| Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig. |   | | |
| Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik. | | | | |
| Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. | | | | |
| Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg. | | | | |
| Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye. | | | | |
| Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
