|
Idézetek a szenvedésről
| Tudod, mi a legkellemetlenebb érzés, amit el bírok képzelni? Ha képtelen vagy megbízni abban az emberben, akit a világon mindennél jobban szeretsz. |  | | |
| Nem a csapás nagysága teszi a szenvedést naggyá, hanem a fogékonyság annak átérzéséhez. |  | | |
| Soha, semmi nem teheti meg nem történtté a szenvedést, amit okoztunk egymásnak. |  | | |
| Bolond, aki a bánatot táplálja ahelyett, hogy éhen veszejtené. |  | | |
| Az emberi lét különben nem egyéb az áldozatok hosszú sorozatánál. |  | | |
| Akik lerázzák magukról a szegénységtől, a gyerekektől és az egyéb családi gondoktól való félelmet, és annak szentelik az életüket, hogy vígan éljék világukat, csak azt érik el vele, hogy családi gondjaik helyett megtölti lelküket az öregségtől, a csúnyaságtól, a tehetetlenségtől és a haláltól való félelem. |  | | |
| A Földön éppúgy szükséged van a negatív tapasztalatokra, mint a pozitívakra. Mielőtt részed lehetne az öröm érzésében, meg kell ismerned a bánatot. |  | | |
| Nem szeretem, ha van időm gondolkodni. Olyankor mindig elkeseredem. |  | | |
Boldogtalan a pillanat, mikor
fölfedezi az árva önmagát,
s arra gondol, hogy másnak is
fontos lehet e kéz, e görbeség,
s azontúl arra vágyik, hogy szeressék. |  | | |
Csukott ajtókon zörgetek.
Sötét szobád, akár az akna.
A falakon hideg lobog.
Sírásom mázolom a falra. |  | | |
Tetszenek az idézetek? Oszd meg őket iWiWen! Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|