|
Idézetek a szenvedésről
| A pesszimista olyan ember, akinek midig igaza van, de soha sincs öröme benne. |   | | |
| Semmitől sem kell félni az életben, csak megérteni. | | | | |
| Hányan mondták már az élet örömeire: Hát ennyi az egész?! Volt-e már, aki a szenvedéseit összegezve így csodálkozott: igazán csak ennyi az egész? | | | | |
| Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban... | | | | |
| A megszokás a legfélelmetesebb dolgokat is megszelidíti. | | | | |
| Nem azok a legszomorúbb gyászok, amelyeknek a szalagját a kalapunkon hordjuk. | | | | |
| Ki a jót feledi, balga, de még balgább, ki a rosszat feledni képtelen. | | | | |
| Ha igazán bölcs vagy, s úgy veszed a dolgot, amint van, sohasem kell valami baj miatt kedveszegetten szomorkodnod. | | | | |
| Az unalomnak nincs oka. Aki eszmélkedik felőle, és észokokkal akarja legyőzni, annak fogalma sincs róla. | | | | |
| A szenvedés az emberek nagy nevelője. | | | | |
Tetszenek az idézetek?
Oszd meg őket iWiWen!
Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|
