|
Vavyan Fable idézetek
| Már fel sem kell néznem, úgy teszem a dolgomat; minden mozdulat magától jön, s közben olyan érzésem van, mintha egyidejűleg egy másik dimenzióban járnék, emlékképek között. Ez az öregség. |  | | |
| Én még ott tartok, hogy minden évben kivonom magam a karácsonyfa-hisztériából. Nehogy már miattam leöljenek a gyökeréről egy gyönyörű, eleven fenyőfát! Aztán boldogan csomagolgatom az ajándékokat, és csak a többedik díszes papírtekercsnél jut eszembe, hogy na, vajon ezeket mégis miből, hány fa élete árán csinálták?! |  | | |
| Tisztában vagyok vele, hogy nem intellektuális dolog a szerelem. Az ember az egyik percben olyan földhözragadt, mint egy sáros felmosórongy, a következőben viszont szárnyal, mint a vizes kézből kisikló szappan. |  | | |
| Kitört a boldogság. Látom, nem tetszik. Mai napság ez rém ciki. Nem is entellektüel, aki nem fetreng depresszióban. |  | | |
| A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja. |  | | |
| Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetű bomlott valamicsoda. |  | | |
| Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap. |  | | |
| Nem lehet ok arra, hogy ne akarnék a hónom alá csapott kispárnámmal beállítani hozzád. |  | | |
| Olyan nincs, hogy életkor, az ember annyi, amennyinek érzi magát. |  | Tűzvarázs
| |
| Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült. |  | | |
Tetszenek az idézetek? Oszd meg őket iWiWen! Helyezd el a nap idézetét a blogodban, honlapodon! |
|